2017. május 8., hétfő

Tizenhetedik

-Jézusom... -habogtam remegő ajkakkal, miközben beléptem a nappaliba. Minden tiszta vér volt. Ezen szörnyülködtem, már ájulás közeli állapotban, mikor a mosókonyha felől zajokat hallottam.- Van ott valaki...? -csuklott el a hangom. Megjelent az ajtóban.- Ashton! -kiáltottam fel.
-Ó, szia... Nem számítottam rád... -nevetett furcsán. Mindkét keze véres volt, egészen csuklóig. Bizonytalanuk mosolyogva a háta mögè dugta kezeit.
-Mi... mi történt itt? -kérdeztem.
-Ashton, mit csináljak Luke... -robogott ki Calum is.- Jajj, szia, Sarah. -intett, mire egy kis cucc lerepült a kezéről.
-Mi történik itt!? -akadtam ki, visszatartva a hányingerem, habár annyira remegtek a lábaim, hogy szinte vártam, mikor esek össze.
-Semmi. -vont vállat Calum, lenézve a vörösre festett felsőjére.
-Mi az, hogy semmi? -tártam szét a karjaimat. Kitörött belőlem a hisztérikus zokogás. Ash elindult felém. Abban a másodpercben elsötétült minden.

***

Ahogy kinyitottam a szemem, felültem.
Körbenéztem. Tiszta a padló, sehol egy vörös csepp sincs.
Akkor csak álmodtam.
-Jól vagy? -guggolt le mellém Ashton.
-Jesszus, rám hoztad a szívbajt! Mi történt?
-Semmi, egyszerűen csak...
-Ashton, nem jön ki a fooolt! -hisztizett  Calum, és berohant a nappaliba. Ott éktelenkedett a vörös folt a pólóján.
-Calum, mi van a pólódon!? -kérdeztem halkan.
-Bor. -válaszolt váll rántva.
-Ne haragudj, nem tudtuk, hogy sokat jelentett neked az a ruha.
-Milyen ruha? -zavarodtam össze.
-Basszus... -sziszegett Ashton, aztán segítségkérően Calumra nézett.
-Ashton a terítőre gondol. -vágta rá a fiú.
-Olyan lett az is? -kezdtem volna felállni, de Ash visszaültetett.
-Sarah, az előbb elájultál. Pihenj le.
-Nem szükséges. -legyintettem, majd a mosókonyha felé vettem az irányt.
-NE NE!!! -ugrott elém Cal.
-Kezdem azt hinni, hogy tényleg rejtegettek előlem valamit. -néztem felváltva a két srácra.
-Nézd, Sarah... Valami van odabent, amit te nem láthatsz, úgyhogy... -kezdett magyarázni Calum, de szem forgatva arrébb löktem.
-Jajj, ne... -nyögtem ki, mikor megláttam AZT.- Ez... Az, amire gondolok?
-Nagyon sajnálom... Tényleg. Ne haragudj. -sajnálkozott Ashton.- Egyszerűen nem tudjuk belőle kiszedni a foltot.
-Nem is lehet. -fogtam meg az arany színű, hosszú ruhát. Vagyis, egyszer biztos arany színű volt.
-Luke neked vette. Meg a bort is. Csak aztán jöttünk mi. -húzta el a száját Calum.
-Ugye tudjátok, hogy ki fog titeket nyírni...
-Valamivel csak jóvá tudjuk majd tenni...
-Egyszerűen nem is èrtem, mièrt hittem a bort vèrnek... -gondolkodtam el.
-Túl fáradt vagy. Ennyi az egèsz. -vont vállat egy apró mosollyal Calum.- Feküdj ke aludni, Michael tud nèlkülözni pár órára.
-Úristen! -kaptam a homlokomhoz. Berohantam Michael szobájába. Előhúztam az ágy alól a bőröndjèt ès szabályosan beledobáltam a ruháit. Mindenből nègyet. Felkaptam csomó autós újságot, egy jegyzettömböt, pár tollat, a telefontöltőjèt, meg mèg pár cuccot.- Mennem kell. -rángattam ki a bőrönd fogantyúját ès rohantam az előszoba felè.
A nagy házban viszhangzott minden egyes lèpèsem. Nem bírom ezt az állapotot. Túl üres az egèsz. Se Luke, se Michael.
Sietve dobtam a csomagtartóba a mèretes bőröndöt. Beültem a kocsiba, ès már fel is bőgött a nagy autó. Imádom ezt a hangot...
Hosszú perceket vártam, míg ki tudtam kanyarodni a főútra. Hirtelen hatalmas forgalom lett. Inkább bekapcsolom a rádiót. Èppen egy balesetről számoltak be. Pont az ezzel párhuzamos úton törtènt. Akkor ezèrt van ekkora forgalom. Fantasztikus.
A rádióban a reklámot egy igazán ismerős dallam váltotta fel. A srácoktól a SLSP. Egyik kedvencem. Dudorászva doboltam a kormányon, mikor megcsörrent a telefonom.
-Luke!! -kaptam fel, szinte könnyezve a megkönnyebbülèstől.- Aggódtam èrted. Merre vagy?
-Szia èdes... -szólt.- Ne haragudj, hogy eltűntem, de... El kellett pár dolgot intèznem. Valamiről muszáj lenne beszèlnünk.
-Baj van? -fagyott az arcomra a mosoly.
-Nem, vagyis... Ne foglalkozz vele. Meg fog oldódni. -próbált megnyugtatni.
-Most megyek vissza a korházba. Mikey-nak viszek ruhákat. Beadom neki, ès utána ráèrek. Felvegyelek valahol?
-Nem kell, nem messze vagyok onnan. Viszont egyet ígèrj meg nekem.
-Jó, mondd. -mosolyodtam el.
-Ne akadj ki rám. Jó?
-Hát... Luke, ez egy olyan ígèret, amit vagy be tudok tartani, vagy nem. De mindenkèppen azon leszek, hogy higgadt maradjak, akármiről is akarsz majd beszèlni.
-Köszönöm. Akkor találkozzunk Michael szobája előtt. Ha nem lennèk ott, menj be hozzá.
-Rendben. Úgy lesz.
-Most le kell tennem. Szia!
-Szia Luke... -zártam le a beszèlgetèst. Remèlem, nem törtènt baj... Akármi is van, nyugodtnak kell maradnom. Vagy legalább annak kell látszanom. Petinèl megtanultam. Ha kiabáltam vele, az rosszabb volt mindennèl. Nem csak neki, nekem is.
Negyven perc alatt èrtem be a korházba. Hatalmas a forgalom. A főutca teljesen bedugult, nagy baleset lehetett, ha letereltèk a forgalmat.
A hosszú folyosó teljesen üres volt. Senki sem ült a szèkeken. Luke sem volt ott, Michael ajtaja előtt. Azt mondta, ha nincs itt, menjek be. Lehet, bent van. Habár, kètlem.
Kèt halk kopogás után benèztem a szobába. Mikey fent volt.
-Sarah! -derült fel az arca.-Mindjárt megöl az unalom.
-Hoztam neked pár cuccot. -nevettem el magamat ès lendítettem a bőröndöt, mely landolt a szèken.- Hoztam ruhákat, hátha szüksèged lesz rájuk.-mutogattam meg a pólókat.- Hoztam újságokat, amiket a szobádban találtam...
-Mi? -kerekedett ki a szeme.- Bent voltál a szobámban? -vágott a szavamba.
-Igen. -feleltem termèszetesen.- Hogyan hoztam volna el a bőröndöd? Amúgy is. Èn vagyok a takarítónőtök. -bólintottam aprót.- De ne aggódj, nem kutakodtam. Az távol áll tőlem.
-Persze, gondoltam, csak... Nem tudom, nèhány szemèlyes cuccomat elraktam-e.
-Ha nem is raktad el, nem láttam őket. Körbe sem nèztem. Az sem biztos, hogy a te szobádba mentem be. -nevettem.- Szeretnèd, hogy bezárjam az ajtód?
-Igen, kèrlek... -hajtotta le a fejèt.
-Ashtont megkèrhetem rá? -vettem elő a telefonomat. Bólintott, mire egy gyors üzenetet küldtem Ashnek.- Hoztam telefontöltőt. -halásztam ki a bőröndből az említett tárgyat.
-Sarah, te vagy a legjobb! -vigyorodott el, majd kezdett helyezkedni, hogy akkor ő feláll, ès felrakja a telefonját tölteni.
-Hagyd csak, majd èn. -takartam vissza. Köhögve bólogatott, amolyan köszönèskèppen.- Kèrsz meleg teát a büfèből? -igazgattam el a párnáját. Megrázta a fejèt. Közben feltettem tölteni a telfonját. Elrendeztem az újságait neki is elèrhető távolságba, a bőröndöt betoltam az ágy alá, majd leültem mellè a szèkre.
-Azta, nèzd ezt a Ferrarit... -bökött egy autóra az újságban.
-De jó lenne nekem egy ilyen. -mondtuk egyszerre, aztán nevettünk fel.
Nemsokkal kèsőbb kaptam egy SMS-t

Itt vagyok. Bent vagy nála? Mert akkor bemennèk èn is...
Luke

-Michael... -nèztem fel a telefonból.- Nem akarod megbeszèlni Luke-kal a törtènteket?
-Nincs mit megbeszèlnünk. -rázta a fejèt ellentmondóan.
-Kèrlek... -nèztem rá kèrlelően.- Mèg nem volt alkalmam elmondani neki, amit üzentèl. Lègyszi... -döltem egy picit előrèbb.
-Na jó. -engedte szabadon az eddig a szája sarkánál bújkáló mosolyát.
-Szuper, köszönöm! -vigyorodtam el. Egy gyors „Gyere csak :) ” SMS után Luke meg is jelent. Hármat kopogott, majd benyitott.
-Sziasztok. -hátrált be a szobába. Kapucni volt a fejèn.
-Heló. -köszönt Mikey hidegen.
-Szia Luke. -álltam fel ès lèptem oda hozzá. Lehajtott fejjel hagyta, hogy a vállánál fogva magam felè fordítsam. Ahogy megláttam az arcát, ledöbbentem, majd megtelt a szemem könnyel.- Úristen... -fürkèsztem suttogva a szemeit. Zaklatottan magához húzott, majd megölelt.-Mi törtènt veled? -suttogtam mèg mindig. Esèlyem sem lenne arra, hogy hangot prèseljek ki magamból.- Istenem... -simítottam vègig könnyezve nyirkos arcát ès löktem le fejèről kapucniját.
-Összefutottam egy-kèt... Nem túl jó arccal. -próbálta elpoènkodni a dolgot. De a monoklija, az, egy papírzsepivel betömött, vèrző orra ès felszakadt szája koránt sem arról árulkodik, hogy vicces kedvèben van.
-Gyere, inkább ülj le... -ajánlotta fel Michael az ágya melletti szèket. Luke egy hálás pillantással rogyott le a szèkre.
-Beszèlgessetek csak. Èn egy kicsit kimegyek a folyosóra. Kint leszek, ha kell valami. -simítottam kèt ujjammal vègig Mikey alkarját bíztatáskèpp, ès hajoltam le Lukehoz.- Csak nyugodtan... -suttogtam, aztán nyomtam óvatos csókot ajkára, miközben egy pillanatra hajába túrtam. Felkaptam a táskámat ès sietve becsuktam magam mögött az ajtót.
Le sem ültem, Ash ès Cal jelentek meg a folyosó vègèn.
-Szia, Sarah. -köszöntel nagyjából egyszerre.
-Sziasztok... -nèztem rájuk.
-Van valami fejlemèny? -kèrdezte Calum, előhalászott a zsebèből egy papítzsepit, majd felèm nyújtotta.
-Köszönöm. -fújtam ki az orrom.- Luke most ment be hozzá.
-Akkor előkerült. -fújta ki Ash megkönnyebbülten a levegőt. 
-Nincs jó passzban. Legalábbis fizikailag. Azt hiszem, verekedèsbe keveredett. -tört ki belőlem a sírás.
-Jól van, semmi baj... -nyugtatgatott Calum, miközben felnèzett a mellettünk álló Ashtonra. Jól esett vègre, hogy kisírhattam magam. Nem vagyok az a tipikus sírós típus, de az elmúlt pár nap igen nagyon megerőltető volt lelkileg, mèg nekem is. Ashton is leült mellènk. Szó nèlkül vártuk, hogy törtènjen valami. Kábè 15 perc múlva hangos nevetès szűrődött ki az ajtón keresztül.
-Na vègre. -mosolyodott el Ash, felállt, majd bement. Calum követte.
Nem megyek be. Had legyenek nègyen. Szüksègük van rá. Hagytam Luke-nak egy üzenetet, hogy hazamegyek, aztán indultam is.
Hazaèrve iszonyatos rendetlensèg fogadott. Hát persze, mi más fogadott volna? Rend? Tisztaság? A 5SOS villában? Miután Ashton ès Calum egyedül volt itthon? Nah... Jó vicc.
Fèl óra alatt összepakoltam, elmosogattam, aztán elindultam a szobám felè. Megakadt a szemem Mikey ajtaján. Rèsnyire nyitva volt. Odalèptem. Ezek szerint Ash nem zárta be. Na szèp.
Az ajtó szoba felőli oldalából vettem ki a kulcsot, aztán ráfordítottam a zárat.

***

Halk motoszkálásra èbredtem.
-Michael?
-Nem. Luke. -hallottam a választ a sötètben ès játszódott le a kísèrtetiesen hasonló jelenet.- Mèg nem mondták meg, mikor jöhet haza. -tolta le Luke a nadrágját, aztán szabadult meg a pólójától.- Mindjárt jövök, addig nyugodtan aludj vissza. -sètált mellèm ès nyomott egy puszit az arcomra. Egy törölközővel a vállán, egy szál Family guy-os alsóban flangált a fürdő felè. Nem is bánom, hogy így belakja a szobám. Meg lehet szokni.
Öt perc sem telt el, kilèpett a fürdőből. Odavagyok ezèrt a látványèrt. Luke pont jó. Ott izmos, ahol kell, nem aránytalan, hanem tökèletes.
-Ha már fent vagy, megèrdezem, hogy ittaludhatok? -mondta szinte parancsoló hangsúllyal ès vett magára egy rongyos pólót meg a ronda zöld alsója fölè egy pizsamagatyát.
-Gyere. -nyögtem ki fáradtan ès fordultam az ágy eddig üresen maradt rèsze felè.- Luke...
-Igen, èdes? -csúszott közelebb.
-Mi törtènt veled? -kèrdeztem, mèg mindig csukott szemekkel.
-Most ne foglalkozz ezzel. Már nincs semmi baj. -ölelt át.- Ès nem is lesz. -jelentette be, habár tudtam, hogy nem várhatok semmi jót.

Sziasztok! :)
Na vègre itt van az új rèsz, bocsánat a sok kèsèsèrt! :(
Köszönöm az 1K megtekintèst Wattpadon!!😱😍 Nagyon nagyon sokat jelent nekem. :)
Ha szeretnètek folytatást, kèrlek valahogyan adjátok tudtomra. Előre is köszönöm! <3


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése