2016. december 8., csütörtök

Tizenhatodik


Reggel motoszkálásra keltem, habár amúgy sem aludtam sokat, Michael egész éjjel köhögött...
-Luke? -néztem fel.
-Deborah. -válaszolt a nővér, egy mosollyal az arcán.
-Te jó ég... Én csak... Csak egy kicsit lepihentem, és... -ültem fel.
-Nem kell magyarázkodnia. -rázta a fejét.- 15 perc múlva jön  doktor úr. És ön itt sem volt. -ment ki a kórteremből.
Atya gatya, én egész éjjel itt voltam Michaellel.
Kikecmeregtem az ágyból, és a kezembe vettem a telefonom. 12 nem fogadott hívás, Luke-tól. Még csak reggel fél nyolc van, és ezek szerint már fent van. Fel is hívom. Szinte azonnal felvette.
-Sarah, minden rendben? Hívtalak, de nem vetted fel.
-Jó reggelt. -nevettem el magamat halkan.- Minden rendben. Sőt! Mikey felébredt.
-Hál' Isten... Most fent van?
-Nincs. De mindjárt fent lesz, mert jön a doki.
-Akkor már megyek is. Szeretlek!
-Én is téged. -válaszoltam fáziskéséssel, aztán le is rakta.
Michel átfordult a másik oldalára, aztán felszisszent. Szitkozódva ült fel.
-Jó reggelt! -ásítottam.
-Sarah? -mosolyodott el, majd nézett maga mellé.- Egész éjjel itt voltál?
-Nem emlékszel? -kérdeztem vissza, mire csak megrázta a fejét.- Igen, itt voltam.
-Tényleg? -nevetett.
-Tényleg. -bólintottam, aztán a kezébe adtam a tálcát, amin a nővér behozta a reggelijét.- Mennem kell. Mindjárt jön a doktor úr, és nem tudhatja meg, hogy itt aludtam. -szedtem össze a cuccaimat.- Nem sokára jövünk. Puszi! -intettem, aztán rohantam ki az ajtón. Rá öt percere befutott Luke.
-Szia! -csókolt meg. -Be lehet hozzá menni?
-Az ápolónő azt mondta, hogy tűnjek el, mert ugye egész éjjel bent voltam, sőt, bent is aludtam. De szerintem te bemehetsz hozzá.
-Várok inkább. Nem akarok egyedül bemenni hozzá. -ült le gondterhelten.
-Miért? -ültem le mellé.
-Mert szarul érzem magam miatta. Ha nem kezdek vele piszkálódni, hanem azonnal leállítom, lehet, tök máshogy alakul az egész.
-Mi? Luke, ez nem a te hibád. Ő kezdett VELED piszkálódni.
-Igen, de ez egy hosszú folyamat, és te még csak most próbálod megérteni...
-Mit? -kérdeztem vissza frusztráltan.
-Nem fontos... -ölelt magához.
-Biztos? -szippantottam a levegőbe, hogy érezzem az illatát.
-Biztos.
Akármilyen magabiztosan is mondta, valahogy nem győzött meg teljesen.
-Bárcsak tudnám, mi lesz most vele... -szólaltam meg vagy tíz perc hallgatás után.
-Ne aggódj. Minden rendben lesz... -fűzte ujjai közé a hajam. Éppen válaszolni akartam volna, mikor befutott az orvos, a csiptetős táblácskájára erősített papírokat bújva.
-Doktor úr... -pattantam fel.
-Jó reggelt. -tett ugyanígy Luke is.
-Jó reggelt. -üdvözölt minket ő is.
-Szeretnénk megkérdezni, mik a fejlemények. -vettem magamon erőt.
-Nos, a legfrissebb vizsgálatok szerint Michaelnek tüdőgyulladása van. Nyilván emiatt több ideig bent kell tartanunk, főleg úgy, hogy tudatmódosító szereket találtunk a vérében.
-MI!? -hördült fel Luke.- AZ NEM LEHET!! -kiabált.
-Uram, kérem, higgadjon le. -csitította az orvos.
-Nem, nem, nem, ez... nem lehet... -Vette fel Luke a kabátját, húzta fejébe a sapkáját, csókolt meg, és kezdett rohanni a folyosó.- Majd hívlak! -kiáltotta, vissza sem nézve.
-Kérem... -kezdtem volna, de az orvos a szavamba vágott.
-Jobb ez így, legalább meg tudjuk beszélni a részleteket. -kezdett sétálni a folyosón, a másik irányba. Bevezetett egy irodába, majd leültetett magával szembe.- Nézze... Mr. Clifford igen rossz állapotban volt tegnap este. Bizonyára tömérdek mennyiségű alkoholt fogyasztott. A tudatmódosító szerek felfedezése a vérében pedig csak még jobban megerősítette az álláspontomat. -nyúlt be a fiókba, aztán csúsztatott felém egy névjegykártyát.- Ms. Collins fantasztikus szakember. Ajánlom, hogy Michaelt jelentse be hozzá. Jobb lesz Mr. Cliffordnak is, önnek is, és a családjának is. Szüksége van kezelésre. -szünetet tartott.- Az úr menedzsere hajnalban felhívott, miszerint nem akar sajtóügyet az esetből. Kérem, írja alá ezt a papírt, miszerint ön is hozzájárul ehhez. Csak azért, mert Michael önt jelölte meg tegnap este a legközelebbi hozzátartozójának.
-Tessék? -szaladt ki a számon.

***

A doktor úr megvizsgálta Michaelt, aztán tájékoztatott az állapotáról. A doki szerint tegnap óta javult az állapota, de még mindig rosszul áll a szénája... 
Jelenleg alszik, Luke meg már másfél órája eltűnt, a telefont sem veszi fel és nem is hívott. Ashtonék sem jelentkeztek még, pedig már 10 óra van... Amint ezen gondolkodtam, megcsörrent a telefonom.
-Háló? -kaptam fel, szinte azonnal.
-Szia, hugi! -szólt bele Peet.
-Szia... -ásítottam.
-Hogy van Michael? 
-Jobban, köszönjük. De a doki szerint még nem elég jól. Tegnap este már beszéltem is Mikey-val. 
-Felébredt!? -nevetett fel megkönnyebbülten.- Lehet már tudni valamit a részletekről?
-Nem nagyon. Csak annyit, hogy teljesen be volt lőve. Ami miatt megmondom őszintén, egy kicsit be vagyok tojva. 
-Bemenjek? -kérdezte a 'még az ágyban fetrengek' hangsúlyával. Igen, a bátyámnak van ilyen is... Ez valami adottság. 
-Nem kell, elég, ha délután bejöttök.
-Rendben. Van kajád? 
-Nincs. De  mindjárt felhívom Asht, hogy jöjjenek be és hozzanak enni. Na meg, kerítsék elő Luke-ot.
-Mert...? Hol van?
-Fogalmam sincs. Mikor megtudta, hogy Michael 'nem volt teljesen magánál', elrohant. Semmi instrukciót nem hagyva, csak annyit, hogy majd hív. Ez volt másfél órája. 
-Nyugodj meg, lehet közbejött valami a menedzserrel, vagy valami... Nem kell azonnal rosszra gondolnod. Majd, ha már két napja nem lesz meg, akkor kezdj aggódni. 
-Ebbe belegondolni is szörnyű. -ráztam a fejem. 
-Figyelj, tudom, eléggé bunkóság most ezt megkérdeznem, de... mikor tudnánk találkozni? Tudod, bepótolni a vacsorát.
-Nem tudom, mikor tudok innen elmenni pár órára. Ha sikerül, felhívlak, és egyeztetünk, jó-e neked. Tényleg, ne haragudj, de nem is mentem haza aludni, csak Luke-ot vittem haza tegnap éjszaka... 
-Persze, semmi gond. Végül is, ráérünk, csak nem akarom, hogy ne tőlem tudd meg. -mondta sejtelmes hangon.
-Ugye, nem csináltál hülyeséget? 
-Nem, éppen ellenkezőleg. -ásított.- Tök fáradt vagyok... Egész éjjel dolgoztam, mikor nem ott voltam a kórházban. 
-Fényképeztél? Éjszaka? Milyen fotós fotózik éjszaka?
-Majd elmesélem... -ásított megint.
-Feküdj le aludni! Elég, ha kettőnk közül csak én vagyok agyhalott. 
-Jó ötlet... 
-Na jó, használhatatlan vagy! -nevettem fel.
-Sarah, ne felejtsd, hogy a gondviselőddel beszélsz! 
-Aki a bátyám. És már elmúltam 18.
-Ne rontsd el! -nevetett.
-Peet... -szólongatta a bátyámat a vonal másik felén egy nő.
-Megyek! -szólt Peti.- Most leteszem, mert kész a reggelim. -jelentette be.
-Azta, oké... -lepődtem meg.- Szia, Peti.
-Szia! -ezzel le is tette. 
Ez fura volt... Mindenképpen ki kell faggatnom, mi történt vele azóta, amióta elköltöztem a srácokhoz. 
Megnyitottam Ashton chatfejét és nekiálltam pötyögni:

Szia! Michaelt megvizsgálta a doki, tüdőgyulladása van... :( Biztos örülne, ha valamikor bejönnétek hozzá. A doktor úr szerint javult az állapota, de még mindig elég... rosszu van. Luke lelépett, fogalmam sincs, hová, mikor megtudta, hogy Mikey be volt lőve. Én is meglepődtem, de... Nem hívnád fel, esetleg? Nem volt valami nyugodt, és aggódom érte. Ha felkeltetek, mindenképpen írjatok, fontos dologról kéne elbeszlgetnünk. Puszi, Sarah
 Eléggé kikészít ez a helyzet... utálok várakozni. És akkor még azt sem tudom, Luke-kal mi van...
Már elmúlt dél. Én meg mindjárt bealszok. Éppen lehunytam a szemem, mikor zizegni kezdett a telefonom.

Szia, Sarah! Beszélnünk kell. Ha be tudnál jönni a kórházba, az lenne a legjobb. És, ha megkérhetlek, egyedül gyere, mert... mindegy. xoxo M
Körbenéztem a folyosón,  hogy lát-e valaki, vagy valahol itt van-e az orvos. Szerencsére simán be tudtam surranni a kórterembe, Michaelhöz.
-Szia... -köszöntem halkan, mire felém fordította a fejét.
-Azta, de gyors voltál. -derült fel az arca, és próbált felülni.
-Maradj csak! -léptem oda mellé gyorsan.- haza sem mentem.
-De... Miért? -kerekedett ki a szeme.
-Nem akartam, hátha szükséged lesz valamire. -ültem le mellé.- De nehogy megköszönd! -szóltam, mikor szóra nyitotta a száját.- Barátok vagyunk, és én vagyok a bébiszittered. -nevettem el magam.- Meg a papírok szerint a legközelebbi hozzátartozód is.
-Tudom, hogy meg kellett volna róla kérdeznem téged, de... -kezdett magyarázkodni,. de a szavába vágtam.
-Nem kell magyarázkodnod. csak meglepett, mert... azt hittem, anyukádat jelölöd majd meg.
-Nem nagyon akarom, hogy körbeutazza a világot miattam. Amúgy is, nem sokára jobban leszek... -köhögött.
-Tüdőgyulladásod van.
-Tudom, mondta az orvos. -hajtotta kimerülten a párnára a fejét.
-Azt is mondta, hogy mi lett a vérvétel eredménye? -álltam fel és sétáltam az ablakhoz.
-Nem... Mi? -kérdezett vissza.
-Michael, te tegnap éjjel be voltál szívva. -válaszoltam egy jó hosszú szünet után.
-Nem, az nem lehet. -nevetett fel, mire csak ránéztem és kifújtam a levegőt.- Ez komoly? -fürkészte az arcom, mikor tudomásul vette, hogy nem viccelek.
-Teljesen komoly. Komolyabb, mint azt gondoltuk.
-De... én nem akartam... -zavarodott össze.
-Tudom, hogy nem te akartad. Viszont ahhoz, hogy ezt be tudjuk bizonyítani, mindent el kell mondanod a tegnap éjszakáról.
-Sarah, az lehetetlen. Nem emlékszem SEMMIRE! -hangsúlyozott kétségbeesetten.
-Nyugodj meg. Oké...? Van még időnk. -próbáltam megnyugtatni.- Szóval, mit szerettél volna megbeszélni velem? -tereltem a témát.
-Igazából kérdezni szeretnék valamit. -egy ideig nem beszélt.- Tényleg itt aludtál?
-Igen. Egész éjjel. -bólintottam természetesen.
-És... ugye nem mondtam semmi hülyeséget?
-Nem. -mosolyogtam.
-És nem csináltam semmi hülyeséget. Ugye?
-Michael, nem, te teljesen ki voltál ütve tegnap éjjel. -röhögtem el magam.- Most is csak ezen jár az agyad!
-Ne forgasd ki a szavaimat! -nevetett ő is.- Luke mit szólt hozzá, hogy itt aludtál?
-Őszíntén? Figyelmen kívül hagyta. Szegénynek bűntudata van.
-Mégis miért, -kérdezte szkeptikusan.
-Mert úgy gondolja, miatta van most ez az egész.
-Már megint kezdni... Luke szereti eljátszani a hattyú halálát. -forgatta a szemeit. De mondd meg neki, hogy nem haragszom rá. És mondd neki azt is, hogy nem miatta van ez, hanem... Mindegy. Mondj neki valamit, hogy megnyugodjon, szerencsétlen...
-Remélem, át tudom adni majd neki az üzenetedet... csomó ideje nem érem el. Se őt, se a srácokat. Habár, szerintem Ash és Cal csak alszanak vagy csak x-boxoznak, de Luke nagyon nem úgy nézett ki, mint aki éppen játzsani megy.
-Történt valami?
-Nem tudom. Ez zavar a legjobban. Egyszerűen elrohant, mikor megtudta a diagnózisodat. Azt mondta, majd hív, de... Ez órákkal ezelőtt volt.

***

Másfél órával később leparkoltam a ház előtt. Michaelnek kellenek ruhák, meg beviszem neki a papírjait.
A kilincshez nyúlva ragacsos lett a kezem. És meglepő, de nyitva volt az ajtó. Síri csend volt bent. Csak valami csöpögést hallottam. Biztos a csap az. Már hallottam egyik éjszaka, ahogy csöpög.
De sajnos nagyon nagyot tévedtem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése